Modern Középkor

 Sissi, a 17 éves gimnazista lány a szüleivel nyaralt Balatonon, amikor séta közben megláttak egy plakátot. A felirat egy Királyi Főzőversenyt hirdetett. A szülők összenéztek, és egyöntetűen kijelentették: Megyünk!
 Másnap, ahogy mondták, kocsiba is ültették a két gyereket, és az apuka elvitte őket egy Nagyszakácsi nevű közeli faluba. A gyerekek kiszálltak az autóból, és ámulva körbenéztek. Aprócska bódék sorakoztak egymás mellett, az utcán középkori ruhába öltözött nők és férfiak járkáltak, és az egész helyet körbelengte a történelmi szellem. A színpadon  3 ember állt. Két férfi és egy nő. Furcsa dallamot játszottak furcsa hangszereken. Amikor a nő elkezdett énekelni, a hangja csilingelt. Sissi azonnal beleszeretett a hely varázsába, és nem tudta elképzelni a jövőjét anélkül, hogy el ne jönne ebbe a varázslatos faluba minden évben. Szüleivel elindultak a hosszú bódésoron, és tátott szájjal nézték az árukat. Szinte mindent kézzel készítettek fáradtságos, és hosszú munkával. Még egy varázslónak öltözött férfi is járt-kelt a bódék között a sajátját reklámozva. A hosszú szőke fonott tincse már az első pillanatban megfogta a lányt, és széles mosolyt küldött a varázsló felé. Mikor elfordította a fejét, megpillantott egy bódét, ami azt az érzést váltotta ki belőle, hogy nem akar továbbmenni anélkül, hogy ne venne egyet azokból a csodálatos dolgokból, amiket kiakasztottak. A boltos egy idősödő férfi barátságosan a lányra mosolygott, és kezével jelezte: "Csak tessék! Nézzenek nyugodtan körbe!" A gumírozott madzagon csupaszín pillangók lógtak. A szárnyuk nejlonból volt, és csillogó minta díszítette őket. A meghajlított drótok kecses alakot kölcsönöztek nekik, és a nejlon színei mintha túlvilágiak lettek volna. Sissi gyönyörködve csodálta a mintegy 25 centis pillangókat, és kérlelő pillantásokat küldött szülei felé, miközben egy sötét lila darabot tartott a kezében. Az anya elmosolyodott, és ment volna tovább, mert sokkalta az árat, de Sissi megfogta a kezét.
- A felét állom, ha úgy jó neked!
Anyja benyúlt a táskájába, elővette a tárcáját, és kiszámolta a lányka kezébe a pillangó árának a felét. Aztán, isten tudja miért, elvette lánya kezéből az összeget, és oda adott neki egy ötezrest.
- Fizesd csak ki. Ennyit még megengedhetünk magunknak.
Sissi örömében anyja nyakába ugrott, és megcsókolta az arcát. Nem sokkal később már sugárzó arccal folytatta útját a bódék között kezében egy zacskóval, amiben ott lapult a pillangó arra várva, hogy megfelelő helyre kerüljön leendő otthonában. Mivel Sissi húga sem akart kimaradni semmiből, ő is kérlelte az anyját, és végül ő is kapott egyet, egy szakasztott olyat, amilyen Sissié, csak épp az övé kék színű volt. A két pillangó gyönyörűen mutatott egymás mellett, még a zacskó rejtekében is.
 Sissi apja úgy határozott, hogy végigjárják az egész utcát, és megnézik, hogy mit rejt még ez a kis falu. A bejáratnál találtak egy fa térképet. Úgy nézett ki, mintha a falusiak a saját kezükkel festették volna meg az utcákat, a feliratokat, és azt a két figurát, akik a kép két sarkában fuvoláztak. Sissi elgyönyörködött a képben, szemügyre vette a feliratokat, és rögtön megakadt a szeme az "ilyászat" szón. Apjára nézett, miközben a feliratra mutatott, és az apa megértően bólintott. Tudta, hogy lánya nagyon szeret ilyászkodni, és hogy réges-régóta nem volt rá lehetősége. Elindultak az úton, minden helyre benéztek, ahol csak volt valami, és mindannyiszor csodálkoztak, hogy miket össze nem képes hozni egy ember, ha van egy kis ideje. Találtak viaszból készített babákat, gyertyákat, összevágott fadarabokból kirakott képeket, de még mézeskalácsot is, amit két busóálarc védelmezett. Kis idő múltán a kistestvér, Melinda elkezdett ugrálni, és mutogatni egy fa felé.
- Anyu! Anyu, megtaláltam! Ott van!
A fán egy céltábla lógott egy pár nyíllal a közepén, és alatta felirat hirdette:"Íjászat a belső udvarban". A család arrafelé vette az irányt, és nem is kellett sok idő, már bent álltak a kertben egy öreg kút mellett. Szinte alig voltak rajtuk kívül. Csak három kisgyerek állt körül egy 19 éves körüli kamaszt, aki íjat tartott a kezében. Sissi anyjára nézett, aki akkora már a kezében tartotta az összeget, és a lányok elindultak a pultnak álcázott asztal felé, hogy kifizessék a 10+1 lövést. Kaptak egy nyugtát a vásárlásról, és odamentek az időközben gyerektelenedett kamaszhoz. A fiúnak szép arca és hosszú haja volt. Alig pár centivel volt magasabb Sissinél, és csak úgy sugárzott a szeme, mintha valaminek nagyon örülne. Átvette a felé nyújtott nyugtát, kicsit szakított rajta, és visszaadta a lánynak. Az zsebre tette, és várakozón a fiúra emelte a tekintetét. A kamasz odament egy állványhoz, amin íjjak lógtak, és leemelte a szerinte megfelelő erősségű darabot. Odaadta Sissinek, aki hozzá értőn kifeszítette, és egy fejbólintással jelezte: "Tökéletes". A lány átadta a húgának is.
- Húzd meg. Ki tudod húzni?
Melinda meghúzta, kicsit ugyan erőlködnie kellett hozzá, de azért mosolyogva bólintott.
- Felváltva lövünk, ugye? - kérdezte Melinda, mire a nővére csak bólintott, és visszavette az íjat. A kamasz egy nyilat tűzött az íjra, és arrébbállt. Sissi kifeszítette a húrt, és ellőtte a nyilat. Az a 6. körbe ment a céltáblán, ami 4. helyen volt belülről nézve.
- Elsőre nem is olyan rossz - szólt mély, búgó hangon a fiú mellette állva.
Sissi rámosolygott, és átadta az íjat a húgának.
 Mikor ellőtték az utolsó nyilat is, Melinda úgy döntött, hogy ebből sosem elég, és nővérét rángatva a pénztárhoz igyekezett. Odaérve Sissi kezébe nyomta a pénzét, és rámutatott a 10+1-es kiírásra. Sissi a pult mögött ülő lányhoz fordult, és kifizette a 11 lövést. A nyugtával a kezükben visszamentek a mosolygó kamaszhoz, az megint megszakította a nyugtát, és visszaadta a lányoknak.
- Megint felváltva, és kezdhetsz megint te.
- De akkor én többet fogok lőni, mint te.
- Nem baj, csak lőj!
Melinda sugárzó arccal nézett a nővérére, aki már a kezében tartotta az íjat.
 Elérkezett az utolsó lövés.
- Biztos nem akarsz te lőni? - kérdezte Sissi kishúgát.
- Nem, nekem már fáj az ujjam. Lődd csak el!
Sissi beállt, kifeszítette az íjat, és kilőtte az utolsó nyilat, ami a 9. körbe fúródott. Nevetve a húga felé fordult, majd a kamasz felé, és nyújtotta az íjat, de az megfogta a csuklóját, magához húzta, és a lány ajkaihoz préselte a sajátját. Sissi kővé dermedt, de hamar felengedett a fiú megnyugtató csókjának köszönhetően. Amikor szétváltak ajkaik, Sissi kérdőn nézett a fiúra. Az mosolyogva elvette az íjat a lány kezéből.
- 18 éven felülieknek ez a csomaggal járt.
- De hiszen én még csak 17 éves vagyok - nézett mosolyogva a fiúra.
- Ó, micsoda vétek - kezét drámaian a mellkasára helyezte, és fennkölt hangon folytatta. - "Ajkam édes vétke, ott ne hagyjam, add vissza hát."
A lány mosolygott, és közel hajolt a fiúhoz, hogy egy könnyed, rövid csókot nyomjon a szájára, de a fiú magához húzta, és keményen csókolni kezdte. Immár semmi megnyugtató nem volt a csókjában. Követelőző és izgató volt, akárcsak az illata.
 Sissi döbbent kifejezéssel a szájához kapott, és vigyorgó húgára nézett.
- Ne félj, már korábban kimentek az udvarból, és én nem árullak el.
- Maradj itt egy kicsit még. - szólt a fiú Sissi mellől - Hadd ismerjelek meg. Ki vagy te, Honnan jöttél?
- Várj! Megkeresem a szüleim, és elkéredzkedem.
- Itt várlak, addig elszabadulok innen, és ki tudunk menni az udvarból.
- Sietek.
- A kapuban várlak.
Sissi sietve kiment az ajtón, és kis híján nekifutott szüleinek.
- Sziasztok. Lehetne egy óriási kérésem?
- Mi lenne az? - kérdezett vissza az apja.
- Szeretnék itt maradni az egyik íjjásszal, mert azt mondta, hogy segít kiigazodni az íjjakon, meg megmondja, hogy milyet kéne vennem, ha szeretnék egyet - füllentette a lány, remélve, hogy beveszik a dolgot a szülei, és kettesben maradhat a titokzatos Shakespeare tudós fiúval. - Nos? Maradhatok? Menjetek csak előre.
- Meddig maradnál?
"Félsiker." gondolta a lány.
- Úgy egy óráig. Még az is lehet, hogy lőhetek párat ingyen. Azt mondta, hogy sok minden van, amit tudni kell egy íjvásárláshoz. Mégpedig én szeretném tudni. Egy óra vagy másfél. Szabad?
- Rendben, de legyél itt a közelben, és egy óra múlva itt leszünk.
- Köszönöm! - Sissi anyja nyakába ugrott, megpuszilta, majd ugyanezt megcsinálta az apjával is, végül a kishúgával. - Jó szórakozást!
A lány hátrafordult, és megpillantotta a srácot. Hátát a kapunak vetve állt, mosolygós arcát Sissi felé fordítva. Odament hozzá, és a szemébe nézett.
- Elengedtek - közölte egyszerűen.
- Láttam - mosolygott tovább a fiú. - Gyere velem. Van a közelben egy tündéri kis tisztás.
- Nem mehetek messze. Itt kell maradnunk.
- Rendben, akkor csak az udvar legvégébe megyünk. Oda, ahol még a  nyilak se fenyegetnek.
Kézen fogta a lányt, és elvezette az udvar legtávolabbi részébe, ahol már nem lehetett mást hallani, csak a madarak énekét. Sissi körbenézett, és mindenfelé gyümölcsfákat talált. A fű dús volt, és élénkzöld. "Akár a paradicsom is lehetne" gondolta a lány, és leült egy fa tövébe. A fiú szembe ült vele, és mélyen a szemébe nézett.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Sissinek.
- Sissi? Nem itt születtél?
- De, itt születtem, csak Nem szeretem annyira az Erzsi nevet, mert hogy Erzsébet lennék. Így inkább a Sissi nevet használom, mert az jobban tetszik; és téged hogy hívnak?
- Dávid vagyok, de nem idevalósi. Pesten lakom. Itt csak egy tanyánk van, ahova minden nyáron lejárunk. Te hová valósi vagy?
- Én is pesten lakom.
- Micsoda véletlen - Dávid közelebb kúszott a lányhoz, és az ujja köré csavarta az egyik hajtincsét. - Van egy ismerősöm pesten. Annak a lánynak van ilyen selymes haja, mint neked. És a lány pasija az én legjobb barátom.
- És miket szoktatok csinálni?
- Csupa hülyeséget.
- Például?
- Tavaly nyáron eljátszottuk a Charlie Angyalait. Női ruhákba bújtunk, és 3 fiúk voltunk az angyalok, és a lány volt Charlie.
- Ezt nem mondod komolyan. - Sissi nagy szemeket meresztett rá, mire a fiú felállt ültéből, elé állt, és pisztolyt formázott a kezével.
- Állj meg gonosztevő! - mondta cincogó hangon. - Mi vagyunk Charlie angyalai, és szétrúgjuk a hátsódat! Hadzsime! - bemutatott egy rúgást, aztán visszaült a nevetéstől rázkódó lány mellé.
- Nem... nem vagy igaz - nyögte a lány fuldokolva a nevetéstől.
- De igen, az vagyok - mosolygott rá Dávid.
- Nem hiszem.
- Pedig jobban tennéd - mosolygott a lányon. Az már nem nevetett annyira, csak szélesen mosolygott.
- Bizonyítsd be!
Dávid nem csípett bele Sissi combjába, amire a lány számított, hanem helyette feltérdelt, közelhajolt a lányhoz, hogy az csak a szemét látta, és gyengéden megcsókolta.
- Erre nem számítottam - suttogta Sissi.
- Csupa meglepetés vagyok - közölte halkan a fiú, és visszaült a helyére, a lánnyal szemben.
- Azt észrevettem.
- Nem lenne kedved majd találkozni pesten is egy kicsivel több civilizáció közt?
- Pedig nekem ez a hely is nagyon tetszik.
- Nekem is, de sajnos nem maradhatunk itt örökre. Szóval?
- Van kedvem.
 Az egy óra nagyon rövid idő alatt letelt, és a fiatalok szomorkás hangulatban jöttek elő az udvarból. A szülők és Melinda már várták őket a kapuban. Sissi elindult a fiú mellől a szülei felé, de az pár lépés után visszahúzta, és még egyszer utoljára rövid csókot lehelt az ajkaira, amitől a lány megborzongott. Lassan hátrált a döbbent szülei felé, és a szeme szomorkás hangulatot tükrözött.
- Találkozunk pesten - mondta a fiú, és búcsút intve visszament az udvarba.

2007. aug. 18.-19.